Filmtudományi Hírmondó

Megjelent az Apertúra 2012. tavaszi száma

Megjelent az Apertúra tavaszi száma Média/medialitás John Guillory: A médiafogalom eredete Joachim Paech: Miért média? Mary Ann Doane: Az indexikus és a médiumspecifikusság fogalma Jens Schröter: Analóg/Digitális. Referencialitás és intermedialitás   Seress Ákos: Színház, film és a panoptikus gépezet. A mindentudó nézõi pozíció Arthur Miller: Az ügynök halála címû drámájában A hangrögzítés „dokumentumai" J.D. Whelpley: Chladni atomjai (1860) A beszélõ fonográf (1877) A beszélõ fonográf (1878) Maurice Renard: A halál és a kagyló (1907) Friedlaender, Salomo (Mynona): Goethe a fonográfba beszél (1916) John L. Cass: A hang és a kép illúziója (1930) Dorothy Parker: A telefonhívás (1930) MEGJELENT az Apertúra könyvsorozat legújabb kötete VERBÁLIS ÉS VIZUÁLIS NARRÁCIÓ címmel. A könyvrõl bõvebben a http://apertura.hu/konyvek/2011/verbalis-es-vizualis-narracio címen olvashatnak. Ha szeretné segíteni az Apertúra munkáját, kérjük támogasson minket adója 1 %-val. Az Apertúra megjelenéséért felelõs Pompeji Alapítvány adószáma: 19085074-1-06 További információ: http://apertura.hu/ado1

Petar Protić filmtörténeti előadásai

A Metropolis legújabb száma: Michael Haneke

Megjelent a Metropolis filmelméleti és filmtörténeti folyóirat 2011/4. száma, amely Michael Haneke életművével foglalkozik!

Michael Haneke a kortárs európai filmművészet legmeghatározóbb alkotóinak egyike. Munkáiban zavarba ejtő élességgel fogalmaz az emberi létezés legvégső morális kérdéseiről: bűnről, lelkiismeretről, erőszakról, szeretetről, idegenségről és összetartozásról. A szerzői látásmód következetes érvényesítése Haneke esetében jóval több, mint pusztán egy egyéni stílus kialakítása. Filmjeiben az ábrázolás látszólagos szenvtelensége, hűvössége valójában a néző állásfoglalásának, erkölcsi felelősségvállalásának kikényszerítésére szolgál. Az olyan alkotásokban, mint A hetedik kontinens (1989), a Benny videója (1992), a 71 töredék a véletlen kronológiájából (1994), az Ismeretlen kód (2000) vagy a Rejtély (2005), a rendező egyszerre reflektál konkrét társadalmi, kulturális jelenségekre és mutatja meg az ezek hátterében húzódó mélyebb lélektani és filozófiai problémákat. Összeállításunkban Haneke művészetét részben a visszatérő motívumokra vagy formanyelvi megoldásokra fókuszáló, átfogóbb tanulmányok, részben egyes filmek önálló értelmezései révén járjuk körül.

A tartalomból:

„A polgári melodráma témáját tehát elidegenítve – sőt kifigurázva – jeleníti meg a modernista hagyományt folytató vizuális stílus, amely szándékosan a Bressonra jellemző hűvös szenvtelenség imitációjára törekszik. Haneke egyébként saját filmjei kapcsán rendszeresen utal Bressonra, a modernizmus pszichológiaellenességének hangsúlyos átvétele azonban a filmeket meghatározó polgári család-tematika mellett parodisztikus hatást kelt. Amint azt később kifejtem, a kritika tárgya a polgári dráma – a melodráma – pusztán a személyesre korlátozódó egydimenzióssága, amit a modernista ábrázolásmód hoz felszínre. Érdekes választás ez, különösen, ha belegondolunk, hogy a modernista kánonban milyen ritkán esik szó a drámáról. Ezt követően azt is bemutatom, hogy Haneke másik kedvelt témáját – mely a nyilvános szféra posztmodern korszakra jellemző mediatizálódása – ugyancsak formai eszközök ellenpontozzák. Haneke filmjeiben a hang letámadja az érzékszerveket, a perceptuális és emocionális realizmus élményét kelti a nézőben, és így harcol a posztmodern hiteltelensége, valótlansága ellen. Ezekben az alkotásokban a film vitalitásának forrása mindvégig a modernista ábrázolásmód, amely átalakítja és megújítja egy régebbi kor polgári realizmusát, a posztmodern szimulációt pedig a valóság energiájával telíti.”

Brigitte Peucker: Erőszak és érzelem – Haneke modernista melodrámái

„A Rejtély a Furcsa játéknál is erőteljesebben utal a burzsoá élet csődjére a mikro- és makrokozmikus szinteken, mivel a kulturális álca, ami Georges és Anne legitimitását jelzi, a házasélet csődje mellett a burzsoáziának az imperialista állami politikában való passzív vagy közvetlen részvételét is leplezi. A házasság, a burzsoá állam hódolva tisztelt »alapintézménye« – amit ma a reakciós hangulat újbóli felerősödtével hisztérikusan igyekeznek aládúcolni – a Rejtélyben valódi idomító alapiskola, ami felkészíti a benne élőket első körben a patriarchális szexuális érdekek, azon túl az állami érdekek védelmére, miközben a kultúra ráborított leple tiszteletet érdemlő intézménynek álcázza.”

Christopher Sharrett: Michael Haneke és az európai kultúra elégedetlenjei

„A Rejtélyben – akárcsak az elmúlt évtized legtöbb Haneke-filmjében – központi szerephez jut a félelem, valamint a félelem viszonya az erődített terek kialakításához – amilyen itt Georges tévéstúdiója, valamint lakásának belseje. De legalább a Benny videójáig és a Furcsa játékig visszamehetünk: Haneke elmúlt két évtizedben készült filmjei mind a privát lakóterek borzalmáról szólnak. Egyrészt arról a félelemről, amely elvezet odáig, hogy a teret erődítménnyé fokozzák, másrészt arról a rettenetről, amely akkor jelentkezik, amikor a tér erődítésében megnyilvánuló erőszak kísérteties módon a visszájára fordul.”

Michael Cowan: Az utca és a lakás között – Az Európa-erőd terének megzavarása Michael Haneke filmjeiben

„…a vágás mint filmkészítési eszköz a valóságot összefüggéstelen képekké darabolja, erőszakosan kiszakítja a jelenetet a kontextusból. A vágás – érvelésem szerint – központi szerepet játszik abban, ahogyan Haneke a valóság és az emlékezet viszonyát megjeleníti. Amikor körülvesszük magunkat kontextusukból kiszakított képekkel, megszakítjuk kapcsolatunkat a valósággal és a múltunkkal. Szembesülésünk a vágás erőszakosságával azonban helyreállítja ezeket a felhasadt kapcsolatokat, ismét etikai viszonyulásunk lesz másokhoz, és az emberi cselekvés ismét nyomot hagy a történelemben.”

Max Silverman: A vágás mint erőszak – Michael Haneke Rejtély című filmje és a kulturális emlékezet

„Évek óta próbálom a nézők számára visszaállítani azt a fajta szabadságot, amit a többi művészeti ág biztosít nekik. A zene, a festészet, a képzőművészet a művet csodáló befogadót hagyja lélegzethez jutni. A nyelvalapú művészeti ágak már amúgy is komoly mértékben korlátozzák ezt a szabadságot, mivel kénytelenek nevükön nevezni a dolgokat. De amit nevén nevezünk, az művészi értelemben halott, nem lélegzik tovább, és csak a műről szóló eszmecsere során kerülhet elő újra. A film ezt csak súlyosbítja. Míg az olvasó a saját fejében alkot képet az olvasottakról, addig a néző azt a képet látja, amit a rendező elé tár. Más szóval a film már első perctől a befogadó jogfosztásának irányába halad. De ha a film művészet szeretne lenni, akkor komolyan kell vegye a közönségét, és amennyire csak lehet, vissza kell állítania annak elorzott szabadságát.”

Roy Grundmann: Érzelemmentes tanítás. Beszélgetés Michael Hanekével

A lapszámban található kuponnal a Mokép kiadványai 30% kedvezménnyel vásárolhatók meg 2012. április 30-ig. További részletek a http://mokep.hu/movie/metropolis_akcio oldalon.

Egyetlen Oscar - ingyenes e-könyv Szabó István filmjeiről

Apertúra Magazin » Blog Archív » Nyitókonferencia

13. Laterna Filmakadémia-program

Metropolis: Kortárs magyar film - Kulturális értelmezések

Megjelent a Metropolis filmelméleti és filmtörténeti folyóirat 2011/3. száma Kortárs magyar film – kulturális értelmezések címmel.

A Kortárs magyar film – Kulturális értelmezések című összeállítás a 2000-es évek magyar filmjeit vizsgálja. A középpontban azonban nem az esztétikai elemzés (tehát nem egy korstílusok és irányzatok értelmében vett filmtörténeti periódus) áll, hanem a kulturális és társadalmi összefüggések vizsgálata. A kortárs magyar film kulturális megközelítései annak ellenére sem jellemzőek a hazai szakirodalomban, hogy a vonatkozó irányzatok (a feminizmustól a társadalmi nemek kérdéséig, a kritikai kultúrakutatástól a kulturális emlékezet problémájáig, vagy épp a posztkoloniális kritika) már aránylag ismertnek mondhatók itthon is. Összeállításunk azt célozza, hogy ezen elemzői gyakorlatok segítségével értsük újra a kortárs magyar film kérdéseit, kulturális és társadalmi funkcióját.

A lapszámban szereplő szövegek közül a legelső, Varga Balázs tanulmánya a kortárs magyar film legfontosabb kutatási problémáit tekinti át az eddigi szakirodalmi feldolgozásoktól a 2000-es évek magyar filmes trendjein keresztül a nemzeti filmkultúra kereteinek újrafogalmazásáig, illetve a kulturális megközelítések hazai alkalmazásának kérdéséig. Strausz László írása az emlékezés témáját vizsgálja fiatal magyar rendezők műveiben a generációk viszonya, a migráció és a testiség szempontjai mentén. Havas Júlia Éva kortárs magyar szerzői filmek nőképét és gender-pozícióit elemzi, Kis Katalin pedig a homoszexualitás megjelenítését vizsgálja kortárs magyar filmekben queer feminista szempontból. Végül Dánél Mónika Erdélyben, illetve Romániában játszódó magyar filmek (kisebbségi és többségi koprodukciók) posztkoloniális olvasatait nyújtja. Úgy véljük, hogy ez a lapszámunk igen fontos, és korábban a szakirodalomban nem vagy csak elvétve tárgyalt szempontok bemutatásával tud hozzájárulni a kortárs magyar filmről szóló diskurzushoz.

„A kortárs magyar film kulturális értelmezései egyfelől az egyéni és közösségi önmegértés finom eszközei lehetnének. Másrészt akkor, amikor a kultúra és a filmkultúra helyéről, finanszírozásáról, értékeléséről ádáz viták zajlanak, a kulturális és társadalmi kontextusokat feltáró elemzések komoly segítséget jelenthetnének az érvek tisztázásában, a kortárs magyar film vagy épp a nemzeti filmkultúra fogalmának újragondolásában. Arról nem is szólva, hogy a mostani helyzetben nem pusztán a magyar film szorul újbóli legitimálásra, hanem a hazai filmtudomány is. A társadalmi–kulturális relevancia kérdéseinek felvetése ebben az esetben a párbeszédképesség vagy dialógusnyitás ígéretével is bírhatna.”

Varga Balázs a kortárs magyar film kutatásának problémáiról

„A fiatal magyar szerzői filmesek múlthoz való viszonyulása korántsem mutat egységes formákat. Ugyanakkor ez nem azt jelenti azt, hogy a 2000-es években megjelenő fiatal rendezői generáció ne foglalkozna a múlttal. A kádári éveket, az  államszocialista rezsim bukását, de legfőképp ennek a kortárs magyar identitásra gyakorolt hatását vizsgáló munkák saját útjukat járják, eltérő módokon keresnek fogást a témájukon, nem alkotnak markáns irányzatot, de a mozgóképes emlékezet-téma mégis jelen van a fiatal rendezők munkáiban is.”

Strausz László az emlékezés témájáról a 2000-es évek fiatal rendezőinek filmjeiben

„A kortárs magyar szerzői film néhány darabjából szemezgetve az tűnik fel, hogy a nőképüket illetően ezek a filmek – Kocsis Ágnes munkáit leszámítva – körülbelül ott járnak, ahol a nemzetközi populáris film az 1960-as években, a nőjogi mozgalmak és feminista elméletek megjelenése előtt. Míg a mai külföldi filmen (és még feltűnőbben a televízióban) már látszik némi változás a harmadik hullámos feminizmus eredményeképpen, és a műfaji film is reagált erre újabb nőarchetípusok megjelenítésével vagy a régiek módosításával, a magyar filmben tartja magát az az ábrázolásmód, mely szerint a nő elsősorban mint testfelület látszik, mert rendezőink és általában hazánk lakossága nincs kitéve másfajta nézőpontnak. A férfisegg és a női segg Magyarországon valóban nagyon különbözik egymástól.”

Havas Júlia kortárs magyar szerzői filmek nőképéről

„A magyar film az elmúlt évtizedben az eddigieknél több homoszexualitással, homoerotikával kapcsolatos reprezentációt vonultatott fel, a releváns reprezentációk azonban továbbra is szisztematikusan korlátozottak. Azon csekély számú film közül, melyben a (férfi) homoszexualitás dramaturgiailag központi szerepet tölt be, kettőben prostituált a főszereplő.”

Kis Kata a homoszexualitás kortárs magyar filmes megjelenítéséről

„Azt vizsgálom tehát, hogy filmek mindinkább bővülő csoportja miként látható megbélyegzőnek egy adott kultúra nézőpontjából. Számolva azzal, hogy „más-más közönség másképp értelmezheti az adott filmet,” nem általánosítok, arról fogok írni, hogy romániai, erdélyi női nézőként, hogyan nem tudom kultúrától, földrajztól elvonatkoztatott esztétikai alkotásokként szemlélni ezen filmeket, e nézetből megalkotottságuk hogyan nem választható el attól az – első látásra a műalkotás inherens módjától idegen – ideológiai elvárástól, hogy milyen képet tesznek hordozhatóvá egy adott kultúráról.”

Dánél Mónika kortárs magyar filmek posztkoloniális olvasatairól

Amennyiben szeretné segíteni munkánkat, kérjük, ajánlja fel adója 1 százalékát számunkra.

Folyóiratunk 15 éve teszi közzé a filmtudomány itthoni és külföldi eredményeit tematikus összeállításaiban, teret engedve a tehetséges fiatalok számára is. A Metropolis megjelentetését pályázati úton elnyert támogatások teszik lehetővé, ezek mértéke azonban folyamatosan csökken, miközben a lapkiadáshoz szükséges költségek növekednek.

A lapot kiadó Kosztolányi Dezső Kávéház Kulturális Alapítvány adószáma: 18083787-1-42.

Köszönjük.

Az előfizetés módjáról és még kapható régebbi számainkról bővebb információ a www.metropolis.org.hu oldalon olvasható vagy a metropolis@c3.hu címen kérhető.

Támogatóink:

Nemzeti Kulturális Alap, Nemzeti Civil Alapprogram, Budapesti Nyílt Társadalom Intézet, valamint előfizetőink és azon olvasóink, akik felajánlották adójuk 1%-át folyóiratunk számára.

Metropolis

filmelméleti és filmtörténeti folyóirat

www.metropolis.org.hu

metropolis@c3.hu

http://www.facebook.com/pages/Metropolis/99554613940

IV. Magyar Pszichoanalitikus Filmkonferencia 2012. november 22-24. Pécs

Szőts István emlékkonferencia

Megjelent az Apertúra téli száma

Megjelent az Apertúra téli száma Az Apertúra most Olvasói hozzájárulását kéri, hogy ezután is folytathassa színvonalas munkáját! Kedves Olvasónk! Az Apertúra (www.apertura.hu) 2011 óta semmiféle támogatásban nem részesült, így a Pompeji Alapítvány folyóirat- és könyvkiadási tevékenysége is kétségessé vált. Ha fontosnak tartod a munkánkat, támogasd adód 1 százalékával. Az Apertúrát kiadó Pompeji Alapítvány adószáma: 19085074-1-06 Test, nem, terület Hatalyák Edina: Kim Ki-duk: Bin-jip. A test által kísért(ett) látvány Hódosy Annamária: Egy szoknya, két nadrág. Homoszociális alternatívák filmen Juhász Tamás: Idegen nő, idegen szöveg. A Bibliotheque Pascal és az európai poszkolonialitás nézőpontja   Pszichoanalitikus motívumok Kalmár György: Szubjektumkonstrukciók az Elm utcában. A szubjektivitás alakzatai a „slasher" horrorfilmben   Szabó Z. Pál: Ez nem csak egy revolver. A valóság rétegei Buñuel filmjeiben Sághy Miklós: Az adaptáció mint a szöveg tudattalanja. Csáth Géza: Anyagyilkosság; Szász János: Witman fiúk Szindbád Fám Erika: Utazás képekkel. Kép a képben, idő az időben - Kronosz játékai Huszárik Zoltán Szindbád című filmjében Vígh Imre: A Szindbád emlékezéstechnikájáról Bakos Gábor: Schaár Erzsébet tárgyiasult térművészete Birkás Gergely Sándor: A film és a videojáték fúziója a kortárs vizuális kultúrában MEGJELENT az Apertúra könyvsorozat legújabb kötete VERBÁLIS ÉS VIZUÁLIS NARRÁCIÓ címmel. A könyvről bővebben a http://apertura.hu/konyvek/2011/verbalis-es-vizualis-narracio címen olvashatnak. Ha szeretné segíteni az Apertúra munkáját, kérjük támogasson minket adója 1 %-val. Az Apertúra megjelenéséért felelős Pompeji Alapítvány adószáma: 19085074-1-06 További információ: http://apertura.hu/ado1